A művészet legnagyobb trükkje az, hogy kitalálunk valamit, elképzeljük, átéljük, elkezdünk úgy gondolni rá, mintha az lenne a valóság, és ebben odáig jutunk, hogy a fantáziánk érzelmi reakciót vált ki belőlünk, mintha tényleg valóság lenne, amit elképzelünk.

Az író ül egy budapesti lakásban, koradélután, előtte billentyűzet, monitor, és ír. Ez az, amit tesz, ezek között a körülmények között, és ez az, ami látszik, ha megfigyeljük a helyzetet. Azután tekintetünk az arcára téved, melyen rettegés tükröződik. Ha további vizsgálatra is módunk nyílik, újabb figyelemre méltó jelenségeket tudunk észrevenni: zakatoló szív, egekbe szökő pulzus, adrenalin, izzadás, remegés, reszketés. Ül és ír, és közben görcsbe rándul a gyomra a félelemtől.

Mi történik? Azt képzeli, hogy száz évvel korábban zajlik az élete, Londonban él, bezárkózik egy Temzéhez közeli bérház legfelső emeletén található, apró lakásba, bútorokkal eltorlaszolja az ajtót, és tudja, érzi a zsigereiben, hogy a sötét, hűvös lépcsőházban túlvilági lények másznak felfelé, hogy elragadják.

Ezt képzeli, és annyira elhiszi, hogy ez a valóság, hogy az érzelmi reakciót vált ki belőle.

Kívülről nézve ez egyfajta mesterséges skizofréniának, szánt szándékkal létrehozott elmebajnak tűnik. Valójában rendkívül élvezetes átélni a képzeletet, és e nélkül a képesség nélkül aligha lenne lehetséges a hiteles művészet.

Pontosan ez az, amiről a december 20-i tanfolyam szól. (Lásd: Főoldal.)

Ez egy természetes képesség, amely mindnyájunkban megtalálható. Ez az, ami által alakítjuk a személyiségünket, amivel érzelmi reakciókat váltunk ki magunkból, csak éppen mindezt nem tudatosan tesszük. Automatikusan tesszük, és nem vesszük észre.

Bizonyára, mindenki ismeri a Nyuszika meséjét, aki szeretett volna kölcsönkérni egy porszívót a Medvétől. Elindult a Medve háza felé, és közben azon gondolkodott, hogy a Medve mit fog majd szólni. Végül teljesen meggyőzi magát, és amikor találkozik a Medvével, csak annyit mond neki: „Tudod mit, Medve? Dugd fel magadnak a porszívódat!”. A Medve persze nem ért semmit.

Vicces? Lehet. De ez nem vicc, hanem az ember természetrajza.

Elképzelünk valamit, elhisszük, hogy az a valóság – és reagálunk rá érzelmileg. A nap folyamán különféle hangulataink vannak, néha egészen nyomottak vagyunk, néha valóságos érzelmi viharokat élünk át, és ami ezt kiváltja belőlünk, az többnyire a képzeletünk, és csak ritkán a valóság.

Ez a képesség az, ami által művészek lehetünk, gondolkodhatunk mások fejével, érezhetünk mások szívével, száz és száz életet élhetünk egyszerre, remekül szórakozhatunk, jó, rossz vagy közömbös érzelmeket válthatunk ki magunkból, amelyek kihatnak az életünkre és a többi emberhez való viszonyunkra. Bármilyen nézőpontot felvehetünk, és bármit megnézhetünk bárhonnan, bárki szemén és elméjén keresztül.

Ez nem egy jelentéktelen adottság.

Vajon mire juthatnánk, ha tudnánk, hol a határ valóság és képzelet között? Vajon mi lehetne belőlünk, ha rájönnénk, hogy mit teszünk magunkkal? Vajon meddig emelkedhetnénk, ha mostantól tudatosan és konkrét céllal tennénk, amit eddig automatikusan tettünk, minden cél nélkül?

Hozzászólások (10)

3. Írta: napfonat, Dátum: 2009-12-14 13:39 Ülök a reggeli bögre kávémmal és ahogy elmélkedem az olvasottakon nem tudom, hogy a szürke téli reggel hatása-e,vagy csak én vagyok túl borúlátó ma, de ezt az adottságot nem látom ennyire felhőtlennek... Meglátásom szerint rengeteg esetben pontosan ez az amiért sok mindenkiből nem lesz az, ami lehetne. Pár minősítés a környezetből: \\\"Hülye vagy!\\\" \\\"Erre Te úgy sem vagy képes!\\\" - blaablaa és hasonlók. Gondolom nem kell ragozni. És miután ez rögződött az ember agyában el is hiteti önmagával. Innentől jönnek az önértékelési problémák. Persze mindennek van jó és rossz oldala. Szóval tök jó, hogy egy író így tud cikázni valós és valótlan dolgok közt.. elvégre ebből él De szerintem sajnos nem minden esetben ilyen pozitív dolog ez. Amúgy jó kis propaganda a tanfolyamhoz Bejelentés

4. Írta: Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges , Dátum: 2009-12-14 14:50 Szia Joci!  Örülök, hogy ennyire jól megy ez neked. De remélem, senki nem látott közben. Bejelentés

5. Írta: Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges , Dátum: 2009-12-14 15:11 Hello Jaklin!  Sok ilyen tapasztalatom van nekem is. Jó és rossz értelemben. Biztos voltam valamiben, aminek aztán az ellenkezője bizonyosodott be. Tudnék mesélni...    Sejtettem, hogy tetszik neked a horrorisztikus jelenet. Bejelentés

6. Írta: Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges , Dátum: 2009-12-14 15:18 Hello Napfonat!  Te délután fél kettőkor ülsz a reggeli kávéd mellett? Te is író vagy?     Természetesen ez a képesség jó és rossz értelemben is felhasználható, és használják is, főleg rosszra, és főleg a média által sugalmazva.    Pár évvel ezelőtt azt hittem, hogy gyomorrákom van. Biztos voltam benne. Néztem a neten a tűneteket, és nagyon ott voltak. Végül erőt vettem magamon, és elmentem orvoshoz. Kivizsgáltak. És kiderült, hogy egyoldalú a táplálkozásom. Változtattam rajta, és a tűnetek is elmúltak.    Gyerekkoromban azt hittem, hogy lapátfüleim vannak és el akartam menni plasztikai sebészhez. Ott azt mondták, hogy nincs semmi baja. Ma már kifejezetten csodálkozom, hogy egykor miért gondoltam ezt, amikor egyáltalán nem igaz. De a képzelet sok furcsa játékot játszhat az emberrel.    Nem propaganda, hanem aspektus. Bejelentés

7. Írta: napfonat, Dátum: 2009-12-16 14:25 Én nem papíron, hanem szóban igyekszek hatással lenni az emberekre... Egy éjszakai bárt vezetek Így épp most is reggeli kávézok :D Egyébként az előbb olvastam dedikálást.. nagyon sajnálom h nincs időm elmenni Pestre. Szívesen meglestem volna azokat a nem is lapát füleket És jó,elnézést! Aspektus, nem pedig propaganda. Bejelentés

10. Romania Írta: Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges , Dátum: 2010-01-30 12:00 Szia Duncan!    Énis pont igy vagyok a képzelettemel , mind te ,csak nem irok, hanem épitesznek tanulok.Néha tényleg olyan dolgokat képzelek el és elhiszem ,hogy az a valosag ,hogy egy kicsitt mar álomvilagban élek ebbol kifolyolag. Bejelentés

Csak a regisztrált látogatók szólhatnak hozzá.
Kérjük, hogy jelentkezzen be vagy regisztráljon.

Powered by AkoComment Tweaked Special Edition v.1.4.6
AkoComment © Copyright 2004 by Arthur Konze - www.mamboportal.com
All right reserved