|
Oldal 1 / 10 Egy ideje már fontolgatom, hogy eldobom a Duncan Shelley nevet, és elkezdek mindent előröl, más néven, ám naivság és hibák nélkül. Nem egy okom van arra, hogy így tegyek. Először is, a legfőbb írói hibám, a túlírás, ott kísért minden Duncan néven írt könyvemben, és csak mostanra sikerült elég tudatossá válnom ahhoz, hogy átlépjek ezen. Ha belenézek ezekbe a régi könyvekbe, azonnal a szemembe vágódik a hiba, és nem kevés fájdalommal jár, amikor felsóhajtok, hogy „de sok mindent kihúznék innen!”. Természetesen elmondhatatlanul irigylem Rowling példányszámait, de ugyanakkor sajnálom is, mert valószínűleg egy életre beleragadt a Harry Potter-skatulyába, és vagy örökké ugyanazt írja majd, vagy soha többé nem lesz igazán sikeres. Én Az elme gyilkosai trilógia-skatulyába ragadtam bele, azzal a különbséggel, hogy a példányszámok sajnos messze elmaradtak a Harry Potterétől. De ez is „ragadás”, és ugyanolyan bilincs. Ez a skatulya is egy ok, amiért szívesen kezdenék mindent előröl. Azután ott van a hozzáállásom, mely szerint csak az írással akarok törődni és minden mást ráhagyok a többiekre; a jogi hablatytól való irtózás, az emberekbe vetett túlzott bizalom, és az általános naivitásom, melyek miatt idővel az összes korábban megjelent regényem, továbbá tizenegy tervezett regényem (köztük A Leszboszi Cápa kilenc folytatásának) jogait is elvesztettem.
Már szinte lépni sem tudok anélkül, hogy ne jönne valaki azzal a szöveggel, hogy ő úgy érzi, neki is van némi jogrésze abban, amit írtam, és kéri a százalékát. Mindenféle jött-ment alakok tartanak igényt a bevételeim 50, 40 meg 33 százalékaira, úgy, hogy ténylegesen semmit sem tettek ezekért, csak hát ugye a jogi nyelv, meg az apró betűs rész… Van, aki csak ott ül a könyveimen, nem tesz velük semmit, és csak vár, hogy többet érjen a Duncan Shelley név, és amikor majd többet ér, felkínálja eladásra a nála lévő regények kiadási jogát. Vár, és várhat, mert nem ebből él. Én viszont igen, ezért mindent megteszek azért, hogy sikeresebbek legyenek a könyveim, és ezzel felverem a nevem árát, amit majd ez a háttérben meghúzódó, csendben várakozó illető minden probléma nélkül ki is használ. A legügyesebb ember, akivel eddig találkoztam, hétszázszoros áron adta tovább néhány regényem kiadási jogának pár százalékát. 700-szoros! Nem túlzás, pontos a szám! És nem kellett mást tennie, mint elhitetnie velem, hogy barátok vagyunk, és majd együtt messzire jutunk. A könyveim kiadásából és a jogok adás-vételéből keletkezett bevétel, valamint a befektetések együttes összege meghaladta a 163 millió forintot. Volt, aki nagyon jól járt, ám sajnos én a legkevésbé. Szó sincs arról, hogy elvesztettem volna a Duncan Shelley nevet, és nincs semmilyen papírja senkinek, amely szerint engedélyt kell kérnem tőle a név használatához, és olyan szerződésem sincs, amely korlátozná az eddigi regényeim szereplőinek vagy motívumainak felhasználását. Mindössze elegem lett egy s másból, és ezért döntöttem úgy, hogy Duncan Shelley visszavonul, soha többé nem ír semmit senkinek, nem ír folytatást, és így tovább. Megszűnik létezni. Persze, én nem. Sőt! Kezdek előröl mindent, másik néven, tanulva az eddigi hibákból, naivság és ostobaság nélkül. Kedvencekhez (0) | Idézés a honlapján | Találatok: 1352
1. Írta: Baroness A, Dátum: 2009-08-18 20:43 akkor most ez az oldal is megszűnik? és mi lesz ezútán? amúgy szerintem jól teszed, hogy végre megindulsz. 
|
2. Írta: Gazda, Dátum: 2009-08-18 21:26 Hajrá ex-Duncan! Sok sikert a folytatáshoz! Más. A Kunoichi-trilógiát kiadták külföldön is?
|
3. Írta: szuperferko, Dátum: 2009-08-18 22:33
Egó on: Örülök, mint majom a banánnak, hogy végre sikerült megtalálnom az oldalt, és erre tessék. Egó off. Sok sikert a továbbiakban, de az oldal igazán maradhatna 
|
4. Írta: Bence, Dátum: 2009-08-18 23:09 Tegnap éjjel egy barátom édesanyja halt meg, ma meg a legjobb író, akit valaha is olvastam. Ez már nekem is sok. Felbontom azt az 50 éves konyakot, elszívom azt a drága szivart, megírok egy rövid levelet a legjobb tollammal. Nem csavarom vissza rá a kupakot, ott hever az asztalon előttem... Odakint csendesül a késő nyári éjj. Lassan benyúlok a fiókba... Érzem a hűvös fémet a markomban, a precíz szerkezet súlyát, az olaj szagát. Még egy sóhaj... Egy pillantás a fotóra a polcon. Egy könnycsepp, egy kattanás, majd az örök csend...
|
5. Írta:
Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges
, Dátum: 2009-08-18 23:24 Hello Baroness! Az oldal nem szűnik meg, bár természetesen átalakul. De ennek mindenképpen ideje már. A gordiuszi csomó legendája magyon hasznos. 
|
6. Írta:
Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges
, Dátum: 2009-08-18 23:26 Kedves Gazda! Igyekszem. Nem jelent meg külföldön.
|
7. Írta:
Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges
, Dátum: 2009-08-18 23:29 Hello szuperferko! Persze, az oldal megmarad. Csak "Duncan blogja" helyett "Dr. Sergey Molotov blogja" lesz a szöveg vagy valami ilyesmi. 
|
8. Írta:
Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges
, Dátum: 2009-08-18 23:39 Kedves Max Payne! Ö... Bence! Azt kellett megértenem, hogy kibogózni ezt a helyzetet, az sokkal nehezebb, mint újrakezdeni. Én író vagyok, és írni akarok. Nem sok kedvem van az összes időmben csalókkal meg dilettánsokkal küzdeni az írás helyett. Nem ez az az út, ami tetszik. Ez volt a leckém. De amit tanultam, azt itt már nem tudom felhasználni, csak a következő "életben". Gondolj bele: 2004 nyara óta nem írtam semmit, most pedig 2009 nyara van...
|
9. Írta:
Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges
, Dátum: 2009-08-18 23:41 Még valami, Max! Nem meghaltam, hanem felébredtem. 
|
10. Írta:
Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges
, Dátum: 2009-08-19 00:56 Kedves Duncan! Az ember néha semmire sem vágyik jobban, mint arra, hogy tiszta lappal kezdhessen megint. Tiszta lappal, több tapasztalattal felvértezve, megszabadulva a sok mocsoktól és a sok élősködőtől, ami és aki út közben ráragadt. Várakozással tekintek újraszületésed elé, de azért kérlek, ne várass sokáig. Mindegy, milyen néven írsz, csak írj! És persze - mivel minden szentnek maga felé hajlik a keze - tudjak róla, hol talállak (így virtuálisan is), hol juthatok hozzá az írásaidhoz. Baráti üdvözlettel: Vadvirág
|
|