Már egy ideje tervezek írni egy terjedelmesebb cikket - inkább cikksorozatot - vagy egy egész könyvet az Internet sötét oldaláról, „Vádirat a Google ellen” címmel, mert elsősorban erről a keresőről szólna.
   Az egész 2006. tavaszán kezdődött, amikor elkezdtem átírni Az elme gyilkosait. A regény első fejezetében van egy rövid leírás a Kunoichi Klánról, arról, hogy miért vannak heten, miért hat nő, és hogy a vezetőjük, Gorkie, miért választott különféle nőtípusokat. A legfiatalabbról, Zoe-ról, egyebek mellett azt írtam, hogy ő a „mézédes kis Lolita”.
   Volt egy elképzelésem arról, hogy mit jelent ez a Lolita, de mert valami érdekességet is írni akartam a rövid lábjegyzetbe, felmentem a Google-ra, és elkezdtem kutatni. A Lolita egy regény, melyet egy orosz író, Vlagyimir Nabokov írt az Egyesült Államokban. 1956-ban jelent meg, és körülbelül két év alatt bestseller lett. A huszadik század egyik legfontosabb könyvének tartják. A Lolita egy negyvenegynehány éves férfi és a tizenkét éves mostohalánya szerelméről szól. Jó, kemény téma, és tényleg szépen van megírva, így nem csoda, hogy akkora botrány lett belőle. 1966-ban maga Nabokov fordította le oroszra, úgy, hogy tudta, semmi esélye annak, hogy a Szovjetunióban megjelenjen.

Van egy kedvenc weboldalam, amit körülbelül másfél éven át látogattam meglehetős gyakorisággal, és sok szépet találtam rajta. Azután egy nap nem frissítették többé. Egy héttel később még mindig nem volt változás. Egy hónappal később sem. Azóta bő egy év telt el, és még mindig semmi, még mindig csak a régi bejegyzések és feltöltések. Nagyon kiábrándító. Még mindig működik az oldal, ugyanúgy, de vajon mi történhetett? Mintha meghalt volna.

   Ezért szeretem az olyan online magazinokat, mint amilyen például a gamestar.hu, amin már január elsején, röviddel szilveszter után volt új cikk. Az egy közösségi oldal, ami él és lélegzik. Végül is attól él egy weboldal, hogy változik és látogatják.
   Mi is ezért találtuk ki a rovatokat, hogy többen írjunk az oldalra cikkeket, és hogy ennek kapcsán (remélhetőleg) többen is olvassanak minket. Természetesen nem szeretnénk létrehozni egy káoszt, amin ember nem igazodik ki, és azt sem szeretnénk, ha ennek a weboldalnak nem lenne egységes az arculata. De egy kis szín még senkinek se ártott meg
   Hat rovatot indítottunk útjára, melyet heten írunk. Heten, mint a gonoszok, de mi jók vagyunk…
   Mindegyik rovat vezetője régi barátom, akikben még nem csalódtam. Értenek ahhoz, amiről írnak, és nem olvasmányok, hanem évek személyes tapasztalata alapján. Ajánlom őket és rovataikat mindenki figyelmébe!

Eljött az újév. Eljött a számvetés ideje.
   Nemrég olvastam egy irigylésre méltóan látogatott fórumot az egyik kedvenc weboldalamon, ahol a hozzászólok jelentős része azt írta, hogy a 2007-es év volt élete legrosszabb éve. Az általam ismert emberek majd mindegyikének 2007. volt élete legrosszabb éve. És nekem is. Ez valami járvány lehet…
   Épp ezért nem is szeretném felidézni, hogy mik történtek velem az elmúlt pokoli esztendőben, merthogy elmúlt. Madonna énekelte valamelyik dalában: „Semmi sem feledteti úgy a múltat, mint a jövő”.
   Tehát akkor a jövő.
   Csak éppen, ha a jövő kerül szóba, méghozzá az újév első napján, akkor elkerülhetetlenül beleütközünk valamibe, amitől, azt hiszem, az emberiség nagyobbik része retteg: ez pedig az újévi fogadalmak.
   Nem mintha bármi baj lenne az újévi fogadalmakkal! Óriási lehetőség megváltozni, tanulni a hibákból, és tanulni a sikerekből (merthogy abból is kell), és mostantól jobban vagy még jobban csinálni mindent.
   Na de hogyan lehet betartani a fogadalmakat???
   Ez a nagy kérdés!
   Rengeteg újévi fogadalmat tettem már életemben, és ebből a nagyon-nagyon sokból szinte egyet sem tartottam be – vagy legalábbis nem hosszútávon.
   De vajon miért?
   Miért ilyen bonyolult ez?
   Olyan jó lenne egyszerűen csak belátni, hogy valami nincs rendben, eldönteni, hogy ezentúl másképpen viselkedem, és onnantól kezdve másképpen viselkedem és kész. Bárcsak így menne!
   Most hoztam néhány nagy fogadalmat, és ezeket tényleg be kell tartanom, ha nem akarok még egy ilyen évet. És nem akarok.
   De hogyan csináljam?
   Arra jutottam, hogy az lesz a legjobb, ha magamnál okosabbaktól kérek tanácsot, mert életem nagy szerencséje, hogy ismerek néhány nem mindennapi figurát, akiknek vág az esze, mint a borotva.
   A kérdés, melyet bölcs ismerőseimnek feltettem, így hangzott: „Miként lehet betartani az újévi fogadalmakat?” Kérdésemre az alábbi válaszokat kaptam, mindenki kezdjen velük, amit akar: