Nemrég elém került egy cikk, amiben egy nem túl ismert író azt taglalta, hogy miért választotta az írói pályát. Azt mondta, hogy ki akarta tárni a szívét a világ előtt. Egy időben buzgón olvastam befutott írók életrajzait, abban a reményben, hogy majd tanulok belőlük valamit, és rengeteg hasonló megjegyzéssel találkoztam.
Elképzeltem, ahogyan egy fickó vagy nő nagyban éli az életét, ebédel, sétál az utcán, nézi a tévét, cseverészik a barátaival… majd egyszer csak azzal a gondolattal ébred, hogy „Oh, be szép is lenne kitárnom a szívem kerek egy világnak!”.
Nem tudom, hogy van-e ilyen. A szenteknél talán. De az embereknél? Én azért lettem író, mert mérges lettem. És ennyi. Úgy harminc évvel ezelőtt jól felhúztam magam, és tessék, most író vagyok!
Pontosan emlékszem a percre, amikor eldöntöttem, hogy írni fogok. Ugyanolyan földhözragadt döntés volt ez, mint amilyenek a döntések lenni szoktak.
Az egész ügy Jean-Paul Belmondóval kezdődött, 1980-ban.
Akkoriban ő volt az egyik legnagyobb kedvencem: laza volt, sportos, sokat verekedett, gyorsan vezette az autókat, összevissza lövöldözött, és beszólt az embereknek. Vagyis minden megvolt benne, ami szimpatikussá tette. Tízéves fejjel ezeknél nem volt több elvárásom.
A filmjei ünnepnapoknak számítottak az egész családban. Szépen leültünk a fekete-fehér tévé elé, némi szendvics, rágcsálnivaló és üdítőital társaságában, és izgulva vártuk a film kezdetét.
Az egyik ilyen családi ünnepnapon azonban egy olyan film került sorra, aminek a végén Belmondo meghalt.
Ültem ott a tévé előtt és meredten bámultam a képernyőt. Meghalt. Nem, ez nem lehet! Biztos csak álmodta, vagy mindjárt felébred a kórházban!
De nem. Tényleg meghalt. Így lett vége a filmnek.
Olyan csapás volt ez romlatlan gyermeki lelkemnek, hogy körülbelül egy héten át gyászoltam, mintha csak egy igazi barátot vesztettem volna el. Azután nagyon, de nagyon bedühödtem.
Valami módon felfogtam, hogy a történetek nem véletlenül olyanok, amilyenek, hanem az író dönti el, hogy mi történjen bennünk, hogy melyik szereplő milyen legyen, és mi legyen az egésznek a vége.
És az írók bizony nem először tették ezt velem: megszerettetek velem valakit, majd elvették tőlem, meggyilkolták, börtönbe zárták, tönkre tették, csúfos kudarcra ítélték, én pedig borzasztó fájdalmakat éltem át, és ez a veszteség nem egyszer könnyeket csalt a szemembe.
Addigra már sok kedvencemet veszítettem el, sok-sok novella, regény és film kedvenc hőseit sirattam el. Belmondo volt az utolsó csepp a pohárban.
Olyan dühös lettem erre a sok rohadék íróra, akik kikészítettek, hogy elhatároztam, hogy majd én megmutatom ezeknek, majd én is írni fogok, és az én sztorijaimban bármi történjék is a kedvenc szereplőimmel, végül mindig, de mindig győzni fognak.
Nos, ezért lettem író: happy endet akartam. És nem akartam, hogy bántsák, akiket szeretek. Hozzászólások (19) |  Kedvencekhez (0) |  Idézés a honlapján | Találatok: 525
|
Tegnap komoly elvonási tüneteim voltak, és ma, amikor hozzájutottam végre a droghoz, és a bevitt dózistól helyreállt a rend a gondolkodásomban és az érzelemvilágomban, elgondolkodtam azon, hogy életem során mennyi mindentől voltam már függő.
Ami legelőször eszembe jutott, az a kakaó-függőség. Ez azért is furcsa, mert valahol olvastam, hogy az 1800-as években bizonyos helyeken a kakaót kábítószernek tartották. Nem tudom, hogy az-e, de éveken át olyan napi egy liter volt az adagom, és ha nem jutottam hozzá, kiborultam.
Pár évet eltöltöttem, mint túrórudi-függő… Ha valami, hát ez aztán tényleg nevetségesen hangzik, és visszanézve ezekre az időkre, és felidézve azokat a döbbenetes érzelmi viharokat, amiket akkor éltem át, amikor huzamosabb ideig nem jutottam túrórudihoz, hát… Biztosan halálra röhögném magam, ha ezt egy filmben látnám!
Azután voltam pilótakeksz-függő is. Na, ez is egy érdekes történet! Húszas éveim elején, amikor nagy sportember voltam (vagy akartam lenni), és rendszeresen hetente hatszor jártam edzésre, a táplálkozás fontosságával kapcsolatban mindössze annyi jutott el hozzám, hogy egy ilyen vagy olyan fizikai munkát végző embernek ennyi és ennyi kalóriát kell elfogyasztania. Akkoriban még semmit nem tudtam a tápanyagokról, és emlékezetem szerint, nem is hallottam róluk.
Egyik nap kiszámoltam, hogy három nagy doboz pilótakekszben és négy liter Coca Colában pontosan annyi kalória van, mint amennyire a táblázat szerint nekem szükségem van. És éveken át, gyakorlatilag pilótakekszen és kólán éltem, miközben iszonyú mennyiségű edzésmunkát végeztem el.
De hogy ne csak édes dolgokról legyen szó, voltam ám függő a sasliktól is, meg a sajtos rántott hústól is, és még a gulyáslevestől is.
Szóval, semmi LSD meg heroin, semmi dohányzás, semmi alkohol. Csak ezek a kis mindennapos apróságok, amiket senki nem sorolna a drogok közé.
És hogy mi történt most? Szombat este lenullázódott a kólakészletem, vasárnap meg részben a hó miatt, részben a rengeteg dolgom miatt, részben meg egyszerűen azért, mert nem volt kedvem, nem mentem el vásárolni, és egy napot kóla nélkül kellett átvészelnem.
Nem volt elviselhetetlen, csak egy kicsit kellemetlen. Ma, kora reggel lesiettem a közértbe, és bevásároltam néhány napra drogból (Coke), majd visszatértem a bázisomra, ittam egy pohárral és… és… és ah, micsoda mennyei érzés!
Ijesztő azért ez. Persze, egyszer majd ezen is túl leszek, mint annyi más függőségen, de most még eléggé erős a hatása, és eléggé megdöbbentő is, hogy mennyi kis vacak képes hatást gyakorolni a gondolkodásomra és az érzelmeimre.
Julius írja, hogy az ízek drogok. Hogy bizonyos körökben egyértelműen úgy tekintenek rájuk, mint drogokra. Lehet benne valami. Persze, mondhatnám, hogy én csak szeretem a kólát. Meg mondhatnám ezt ezer más dologra is. De vajon mit jelent az, hogy „csak szeretem”?
Azt jelenti, hogy nem tudnék nélküle élni, vagy, hogy sajnálnám, fájna, ha nélküle kellene élnem. Csakhogy a heroin-függők is pontosan így írják le, amit éreznek. Azért ez elgondolkodtató.Hozzászólások (12) | Kedvencekhez (3) | Idézés a honlapján | Találatok: 564 |
|
2008-ban november 4-ére esett az Egyesült Államokban az elnökválasztás. Ez igazán kedves gesztus, mivel épp ezen a napon volt a születésnapom... Barack Hussein Obama, ez a képtelen nevű ember lett az új elnök, aki várhatóan 2009. január 20-án kezdi meg hivatali idejét. Elég furcsa egy név, kétségtelen. A „Barack” a magyar szemnek kissé… sajátságos. A „Hussein” amerikai szemnek is az. Az „Obama” pedig végképp, hiszen ha kicseréljük a b-t s-re, akkor az „Osama” nevet kapjuk. Aki pedig nem tudná, Osama bin Laden egy állástalan arab színész, aki többször is fellépett egy terroristavezér szerepében, és ezzel tett szert némi kétes hírnévre (legalábbis Julius így mondta, nekem fogalmam sincs). Akárki is Obama, az biztos, hogy csak egy szócső, és semmi több. Ugyanúgy nincs semmiféle saját, személyes hatalma, ahogyan egyetlen más politikusnak sem. Ő is politikát „hoz”, így tehát a lényeg mit sem változik. A különbség két politikus között, az apróságokban van, ami néhány embernek sokat számít. Ami engem érdekelt Obamában, az a videojátékokhoz való viszonya. És hát ez a viszony eléggé ellentmondásos. Több olyan kijelentést is tett, miszerint súlyos szabályozásokat kellene bevezetni (mintha az eddigiek nem lennének eléggé bénítóak), sőt 2006-ban azt állította, hogy a gyerekek a videojátékok miatt nem tanulnak elég jól. Ehhez hozzá lehetne fűzni, hogy ha az iskola csak tizedannyira lenne felhasználóbarát, mint egy videojáték, vagy ha az oktatás csak egy hajszálnyival lenne magasabb színvonalú, mint amilyen, és nem a színtiszta erőszakra épülne, akkor talán más lenne a helyzet, de ez most mindegy. Fontos azonban, hogy mindezen dolgok ellenére, Obama az első politikus a világon, aki videojátékokban is hirdetett és kampányolt. Legalább tizennyolc videojátékban jelentek meg a hirdetései, mely szerint „Szavazz Obamára!”. Hm… De tovább megyek: több videojátékban maga Obama is szerepel! Igaz, csak, mint ingyenes, netről letölthető tartalom, plusz szereplő, de ez akkor is érdekes. Mi történhetett? Ilyen szintű a gátlástalanság, hogy bármit, csak itt is meg ott is meg tudjon jelenni, és minden mindegy, vagy valami tényleg megváltozott? Julius egyik nyílt levele szerint, amely a világgazdasági válságról szól, maga a válság (bizonyos értelemben) éppen Obama miatt van. A kaszt összedöntötte egy kicsit a gazdaságot, hogy ezzel készítse elő az új elnök tekintélyét, aki majd megjelenik, és talpra állítja a dolgokat. Mert, hogy minden új elnöknek dukál valami tragédia, amit „megold”, és ami megalapozza a tekintélyét. A kiváló archeológus, Dr. Daniel Jackson szerint a 24 című tévésorozat készítette fel a népességet egy színes bőrű elnök elfogadására. Ki tudja? Bármi lehetséges. Kivéve egy dolgot. Azt, hogy a Gazdának nincs terve. Mert mindig van. De azt azért meg kell mondanom, hogy örülök, hogy egy színes bőrű ember lett az Egyesült Államok elnöke. Bármi is van a háttérben, az biztos, hogy nem jó, de ez az egy már most tetszik. Hozzászólások (27) | Kedvencekhez (0) | Idézés a honlapján | Találatok: 599 |
|
Az álom (egyeseknek rémálom) valóra vált! Sok-sok év munka és küzdelem, mérhetetlen mennyiségű nehézség, üldöztetés, meghurcolás, veszély… Néha elérhetetlennek látszott a cél, de mert értékes volt, nem lehetett feladni. Talán ti sem tudtatok mindent, és előttetek sem lehettem mindig őszinte. Bocsánatot kérek! 
Magas volt az ár, és most, hogy itt van, mindannyian, akik halálra dolgoztuk magunkat rajta az elmúlt években, úgy érezzük, hogy ingyen volt.
Szeretném, ha segítenétek egy kicsit.
Fáradjatok erre: www.azigazsagavilagrol.hu! Nézzétek meg, és cselekedjetek. Szóljatok róla mindenkinek a világon, aki él és mozog!
Köszönöm!
Örökké hálás leszek!  Hozzászólások (15) | Kedvencekhez (0) | Idézés a honlapján | Találatok: 465 |
|
|
Az álom (egyeseknek rémálom) valóra vált! Sok-sok év munka és küzdelem, mérhetetlen mennyiségű nehézség, üldöztetés, meghurcolás, veszély… Néha elérhetetlennek látszott a cél, de mert értékes volt, nem lehetett feladni.
Talán ti sem tudtatok mindent, és előttetek sem lehettem mindig őszinte. Bocsánatot kérek!
Magas volt az ár, és most, hogy itt van, mindannyian, akik halálra dolgoztuk magunkat rajta az elmúlt években, úgy érezzük, hogy ingyen volt.
Szeretném, ha segítenétek egy kicsit.
Fáradjatok erre: www.azigazsagavilagrol.hu.
Nézzétek meg, és cselekedjetek. Szóljatok róla mindenkinek a világon, aki él és mozog!
Köszönöm!
Örökké hálás leszek! Hozzászólások (1) | Kedvencekhez (0) | Idézés a honlapján | Találatok: 96 |
|
|
Bocsánatot kérek, amiért ilyen régen nem jelentkeztem. Egy nagy bejelentés készül, de csak húzódik a dolog. Most viszont történt valami, amit muszáj megírnom. Mint arról korábban beszámoltam, beinvitált az APEH. Az történt, hogy nem voltam bejelentkezve TB-re, és múlt év óta kötelező. Az egész jelenet az APEH-nél úgy zajlott, hogy ültem egy irodában, szemben egy nővel, aki valami nagyon, de nagyon rendben volt fizikailag… és intéztük az ügyeket. A hölgy háromszor rontotta el a jegyzőkönyvet. Hol ezt nem írta be, hol azt, hol ezt írta el, hol meg valami mást. Vagy ez volt az első napja az APEH-nél, vagy csak oly szeleburdi volt, meg hát fiatalság bolondság, vagy ennyire vonzónak talált…  Na de mindegy is. A lényeg, hogy tegnap érkezett egy új levél az APEH-től, melyben ez a kedves és szexi adóellenőr csajszi új vizsgálatot rendelt el ellenem. Most az imént felhívtam, hogy mi történt, és mit is kellene csinálnom? Mondta, hogy semmit, csak utólag rájött, hogy elrontotta a jegyzőkönyvet, és alkalmazottként írt be, pedig szellemi szabadfoglalkozású vagyok, és most ezt kijavította, és postán kiküldi a tényleg jó jegyzőkönyvet. Nos… izé… Ha a jövő héten elrendel ellenem egy teljes körű adóvizsgálatot százhúsz évre visszamenően, akkor biztosan fogom tudni, hogy tetszem neki. És akkor majd elhívom randizni. Drukkoljatok!  Hozzászólások (4) | Kedvencekhez (0) | Idézés a honlapján | Találatok: 646 |
|
|
Bocsánatot kérek, amiért ilyen régen nem jelentkeztem. Egy nagy bejelentés készül, de csak húzódik a dolog. Most viszont történt valami, amit muszáj megírnom.
Mint arról korábban beszámoltam, beinvitált az APEH. Az történt, hogy nem voltam bejelentkezve TB-re, és múlt év óta kötelező.
Az egész jelenet az APEH-nél úgy zajlott, hogy ültem egy irodában, szemben egy nővel, aki valami nagyon, de nagyon rendben volt fizikailag… és intéztük az ügyeket.
A hölgy háromszor rontotta el a jegyzőkönyvet. Hol ezt nem írta be, hol azt, hol ezt írta el, hol meg valami mást.
Vagy ez volt az első napja az APEH-nél, vagy csak oly szeleburdi volt, meg hát fiatalság bolondság, vagy ennyire vonzónak talált…
Na de mindegy is. A lényeg, hogy tegnap érkezett egy új levél az APEH-től, melyben ez a kedves és szexi adóellenőr csajszi új vizsgálatot rendelt el ellenem.
Most az imént felhívtam, hogy mi történt, és mit is kellene csinálnom?
Mondta, hogy semmit, csak utólag rájött, hogy elrontotta a jegyzőkönyvet, és alkalmazottként írt be, pedig szellemi szabadfoglalkozású vagyok, és most ezt kijavította, és postán kiküldi a tényleg jó jegyzőkönyvet.
Nos… izé…
Ha a jövő héten elrendel ellenem egy teljes körű adóvizsgálatot százhúsz évre visszamenően, akkor biztosan fogom tudni, hogy tetszem neki. És akkor majd elhívom randizni.
Drukkoljatok!
Legyen Ön az első hozzászóló | Kedvencekhez (0) | Idézés a honlapján | Találatok: 48 |
|
|
Az igazság a képzelet hiánya |
|
|
|
|
Életem folyamán rengetegszer tapasztaltam, hogy a képzeletem sokkal ijesztőbb, mint a valóság; hogy a fantáziám alkotta világ ezerszer keményebb hely, mint a fizikai világ. Sokszor megdöbbentem ezen, de még mindig rácsodálkozom néha. Olyan ez, mint az a vicc, amiben a nyuszika kölcsön akarja kérni a rókától a porszívóját, de aztán menet közben meggyőzi magát róla, hogy úgysem adná kölcsön, végül becsönget a rókához, és amikor az ajtót nyit, csak ennyi mond: „Tudod, mint, róka? Dugd föl magadnak a porszívódat!”, majd feldúltan elviharzik. Bárcsak tényleg vicc lenne, de úgy hiszem, ez a kőkemény valóság.
Két hete levelet küldött az APEH, hogy menjek be udvariassági látogatásra. Mivel nagyon szerettek volna látni, még hozzá tették, hogy ha netán mégsem mennék, akkor lesz irgum-burgum. Akinek csak említettem a levelet, elsápadt, horror-történeteket meséltek, és… hogy is mondjam csak… feladták nekem az utolsó kenetet. Még egy búcsúparti lehetősége is felmerült... meg a végrendelet... Mindenhonnan ezt hallottam: az APEH valamit biztosan találni fog, mert mindig talál, még akkor is, ha nincsen semmi; tönkretesznek, meghurcolnak. És mi történt? Egy fiatal, szexi, kedves nő közölte velem, hogy elmulasztottam bejelentkezni a társadalombiztosítónál, majd mondta, hogy itt és itt írjam alá, és hogy viszontlátásra. És nem büntettek meg, nem hurcoltak meg, nem semmiztek ki… Vajon, annak, amit „a világnak” nevezünk, hány százaléka csak a képzeletünk játéka? Kár, hogy Julius barátunk olyan ritkán téved, én pedig olyan gyakran – már megint összekevertem a közleményeket a tényekkel. Persze, nem a fantáziával van baj, hanem azzal, hogy összekeverjük a dolgokat egymással. Már nem is tudom, mit gondoljak. Talán béke van körülöttünk, és a háborúk csak bennünk zajlanak. Hozzászólások (16) | Kedvencekhez (0) | Idézés a honlapján | Találatok: 417 |
|
|
Duncan Blogja 
